Szex és New York. Alapmű. Nekünk szól. Nekünk, negyvenközeli nőknek. Nekünk, akik még nem látjuk elérkezettnek az időt, hogy élve legyünk eltemetve. Lehetünk szinglik, vagy párkapcsolatosak, a lényeg változatlan: a hasonlatosság a négy nőhöz, életciklustól függően elvitathatatlan. 

Egész hétvégén egyedül voltam itthon, így bőven jutott időm filmeket nézni. Pontosabban epizódokat. Az összeset. A két nagyfilmet is. Fellelkesülve az ott látottakon, nekiindultam a nagy magyar éjszakának.

Jó, azért ennyire nem futok még előre! Az éjszakába rohanást a - minél idősebb az ember, annál hosszabb ideig tartó - készülődés előzi meg. Volt már időtök elgondolkodni azon, hogy huszonévesen mi mindent tettünk magunkkal egy buli előtt, és mi mindent teszünk most, így a harmincasaink végén? Elképesztő! Minden titkomat nem szeretném elárulni, de remélem láttok magatok előtt, ahogy állok a nagyítós (!!!) tükör előtt és minden erőmet összeszedve irtom az arcom különböző részein felbukkanó szőrszálakat (!!!!). Tényleg, orrszőrük miért nem csak a pasiknak van??? Ez lenne a híres emancipáció, amit annyira akartunk? Vagy az evolúció kezdi a két nemet egyre kevésbé megkülönböztetni egymástól? Nem tudom a választ, de ami a lényeges, hogy az ejtett sebeket viszonylag hamar sikerült lekezelnem. A műszempilla felragasztása még szintén megérne egy misét, de egyrészt nem akarom a csajok haragját kivívni, hogy minden trükkünket elárulok, másrészt pedig valóban meg kell hagyjuk a pasikat abban a hitükben, hogy a végtermék, amit egy bulin, vagy randin kapnak, alig-alig tér el a valóságtól.

Arc, haj rendben, jöhet a ruházkodás... Istenem, nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék... Hogy múltkor miért is nem vettem meg azt cuki felsőt, amiben fél órán keresztül nézegettem magam a próbafülke tükrében?! De nem vettem meg!!! (Pirosban tényleg nem, de a feketét és a fehéret badarság lett volna otthagyni.)

Az éjszakába készülés egy harc. Harc az idővel, a tükörrel és azzal a tudattal, hogy a pestbudai éjszaka tele van olyan, - magamat idézem - Trendi Macákkal, akik csinosak, ápoltak és szemtelenül fiatalok. (Fontos megjegyeznem, hogy nem pejoratív értelemben írom a jellemzést, hiszen az Ismerőskéim között is van jónéhány Lányzó, akik megfelelnek ennek a leírásnak és igazán bírom őket.) Tehát a lehetőségekhez képest a maximumot kell kihozni magunkból, mert különben a mulatás végeztével, hazafelé a taxiban jelentős önértékelési problémákkal nézünk majd szembe. Hát én tegnap mindent elkövettem, hogy ez ne következzen be! A végterméket természetesen - bár soha senki nem kéri - azonnal posztoltam a Facebookon.

Az estét az old wumenek az Old Man's-ben kezdték.

Garami Funky Staff, Borda Kata és a mézes meggypálinka. Ütős hármas. A mézes meggypálinkát már régóta ismertem. A másik kettőt egy intézménynek köszönhetem: Komlósi Oktatási Stúdió. Három szó és egy jó adag kifizetett tandíj, de három évvel a suli után is azt állítom, életem mindmáig legjobb befektetése. Igazi olvasztótégely. KOS-38. A vanendonli. Tóthbalázs, Rátkainyuszi, Kristófgyurika, Melcsikirálylány, Áfraművésznő és még sok-sok helyes fej! A Bordakata csoporttársam volt és lelkitársam lett, akivel néha buliállattá vedlünk.

A Garamiékat a Suriiminek (tanárom volt a Komlósiban) és a Jazzy-nek köszönhetem. Zseniális fazonok. Zenészek és Emberek. Meg folyton mosolyognak, amitől az embernek az az érzése támad, hogy az élet szép. Hacsak tehetem rajtuk tartom a fülemet, mert nem csak a hallójárataimnak tesznek jót. A koncert és a pálinkaadagom végeztével irány a félelmeim terepe: a Symbol... a - korábban részletezett küllemű - Trendi Macák gyülekezőhelye. (Százhetvennyolc centis magasságomat egy tíz centis sarkú cipővel toldottam meg, hogy ha magabiztosságot nem is, de legalább testi fölényt sugározzak.) Voltatok már ott? Eddig én sem. A Smile Zenekar (őket drága Tóthbalázs Seklis nyitóbulijairól ismerem), az eurovíziós kedvencemmel Bigával kiegészülve, egész jó programnak ígérkezett. 

Kicsit muszáj vagyok kitérni a Társaságomra. Egy részét szerveztem, tehát tudtam, hogy találkozom velük, egy részük jelenléte viszont kellemes meglepetés volt. Alapvetően mázlista embernek hiszem magam, már ami az emberi kapcsolataimat illeti. Mi esélye van egy korombeli nőnek, hogy egyetlen éjszaka alatt három különféle társaságból verbúváljon össze egy házoldalátkirúgó csapatot? Itt van elsőként a KOS-os (Komlósi Oktatási Stúdió) brigád: Tóthbalázs és Társasága (Krisztikéstől, Andrisostól), velük már múltunk van. Aztán a Garami Funky Staff énekes-gitárosának (Gitánonagylaci) köszönhetően szerencsém volt megismerni Lajtaváriadrikát, aki cukifejrokonságával érkezett és nem utolsó sorban ott voltak az Emeletes lányok (Rita és Partiarcbenkovicsmóni). Az első két sort simán kitöltöttük. És mulattunk. Ahogy csak az Úri muriban szokás. Vegyült a három különböző előéletű csapat és volt ott összemosolygás, densz és pálinka is. 

Ha szerencsések vagytok, akkor titeket is vett már a szárnyára az a fantasztikus, semmihez sem hasonlítható érzés, hogy elsodor a hangulat...hogy bármerre nézel számodra kedves arcot látsz...hogy elfelejted a gondjaidat. Ott Budán, abban a klubban egyetlen éjszaka alatt egyszerre voltam az örökszerelembenhívő Carrie, a szabadszájú Samantha, az örökromantikus Charlotte és a földhözragadt Miranda. Jók ezek az évek! Stipistopi, nem cserélek!