Milyen az, amikor két olyan ember ismerkedik meg, akik mindketten mást várnak az adott pillanatban az életüktől? Fura. Hogyan lesz ebből mégis Valami?

A történet eleje nem szokatlan:

Adott egy negyvenes csaj, aki két év kusza magánélet után megállapodna.

Adott egy harmincas pasi, aki több éves kapcsolat után kusza magánéletet akarna. Semmi közös pont. Jó. Talán egy: mindketten szeretik a zenét. Mindketten inkább vigyorgósak, mint lebiggyedő szájúak, de azért ez mégis kevés...

A csaj pontosan tudja mit keres, illetve ha nem is tudja egészen pontosan, azt tudja, hogy mit nem. Az Illető ne legyen fiatalabb, alacsonyabb, ne motorozzon és főleg ne legyen zenész. Nem nagy elvárás.

A pasi - aki motoros és zenész - is pontosan tudja mit akar: semmit...

Aztán találkoznak. Beszélgetnek. Mindenről. Sokat. És nevetnek. És megállapítják, hogy ez képtelenség. Ez nem fordulhat elő, hiszen mindketten mást akarnak, mégis időről időre összekeverednek. Nincs oka. De a tempó szédítő.

... és szédülni néha annyira jó... :-)