Előre bocsájtom, lesz ennél vidámabb posztom is!!! :)

Ősz van. Ezzel még csak nem is lenne baj. Mert alapvetően szeretem. Van gumicsizmám és nagyon bírom az érzést, amikor bármilyen tócsába bele tudok lépni. Mondjuk innen lesz szép eljutni odáig, hogy Mindenszentek van és bőghetnékem van... :)

Tehát nem az ősz a hibás. És nem is hibás senki, mert nincs rossz életem. Sőt! Nem győzöm elégszer leírni Nektek, magamnak, hogy jó nekem. Mostanában elsősorban a Barátaim miatt. Mindannyiunknak van valami, amitől töltődni tudunk. Én vámpír vagyok. Remélem nem voltam mindig az, csak az lettem... Az Ő energiájukból élek, a szeretetetükből.

De van, amiben nem tudnak segíteni. Feldolgozni a hiányt. Azt, hogy nincs a telefonomban már olyan szám, hogy Anyucikám. És bárhol meghallom azt a csengőhangot, amivel Ő hívott, összeugrik a gyomrom és automatikusan nyúlok a táskámhoz. Ez az első rutin. Pontosan úgy, ahogyan az illatszer részlegen még mindig keresem Neki a legjobb szőke hajfestéket, a turkálóban a Neki való ruhát... Ezek majd biztosan elmúlnak, ahogy telik az idő. De még nem...

Az életem új házba is vitt (erről majd írok még később, mert pereskednem kell az eladóimmal... mert bár tudták milyen helyzetben vagyok, simán "elfelejtettek" szólni arról, hogy a házuk a bútoraik mögött teljesen vizes és hogy ezzel még nagyon sok kiadásom lesz), hetekig éltem egy építkezés közepén, négy kutyával, malteros vödrök mellett... De az ember sok mindent túlél. Mert az ereje több, mint a lábrogyadozása. Én sem képzeltem.

Most itt ülök egy szépen berendezett házban és gyertyát gyújtok. Apuért, Anyuért, Julcsi unokanővéremért és minden szerettemért, akik már "csak" a szívemben vannak velem.