Hogy miért nem írok mostanság? Egyszerű a válasz: nincs kedvem. Szinte semmihez sem.

És aki engem olvas, általában jókedvű, jóhangulatú írásokhoz szokott. Olyat asszem most őszintén nem tudok... :-)

Persze vannak jobb és vannak rosszabb napok. Tudom mindenkinek nehéz az élete, nem akarok panaszkodni, mert sokan vannak körülöttem, akik szeretnek, akik segítenek, akiknek a kezét bármikor megfoghatom. De ezt az egészet akkor is egyedül kell csinálnom. Van társam. Türelmem nincs. Semmihez sem. És ez lassan a betegesség határát súrolja. 

Házat eladni a mai piaci környezetben csoda. Két házat eladni, isteni segítséggel lehet csak. Nekem sikerült. Vettem másikat. Segítséggel felújítom, és Anyu új lakrészt kap. De mégsem tudok örülni. Mindenhol kompromisszumot kell kössek. Tudom, ilyen az élet és talán mázli, hogy eddig nem kellett olyan sokszor megtennem.

Fáradok. A lelkem, a szívem és a testem is. Az agyamról nem is beszélve.

Mondjuk mindig van töltés. Amikor az ember azt gondolja, hogy nincs tovább, akad egy kis szikra, egy találkozás, egy koncert, egy bármi, ami továbblöki a rögös útján.

Tegnapi lökés egy élet vágya volt. Miklós! A Fenyő!

Viszonylag gyakran járok a Park Kávéházba, ahogy rajtam kívül még elég sokan. Köztük Ő is. Törzsvendég. És tegnap beszéltem Vele! Ha ismertek, tudjátok, ritkán hallgatok. A hangom és én ritkán válunk külön. Tegnap különváltunk. Ott ültem egy kávéházé széken és csak néztem. Csak hallgattam. Néztem Őt, akit éppen 30 évvel ezelőtt láttam először.

 Az élő példa vagyok, hogy már 7 évesen kialakul az ember ízlése. Jól vagy rosszul, az megítélés kérdése, de véglegesen. A fekete-fehér tévénk képernyőjén egy flegmamosolyú alak nyomta a Limbó hintót. És engem megvett. Azóta is bármit csinál, figyelem. És tegnap mellém ült. Ha szóltam, figyelt rám. RÁM! A FENYŐ!

Abban a fél órában nem volt csempekérdés, nem törődtem a bankhitellel, nem érdekelt, hogy van-e szekrény, amibe kipakolhatom a zsákokban fulladozó ruháimat. Panni robogó volt és mély, karcos hang volt, huncutul mosolygó arc volt. A HANG, ami 30 éve szerelem. Az ARC, ami a "legbreakesebb" korában is tetszett. 

Sokat dobott rajtam. Volt honnan feljönnöm!!!

Öcsi köszönöm!!!! :-)