Hihetetlen, hogy egy egyszerű hajszínváltás mennyire befolyásolja az életet! A barna haj mögé el lehet bújni. Nem hivalkodik, nem kiált rá az emberekre, hogy Hahóóóó itt vagyok, vegyetek észre! Puha hallgatásba burkolózom. Talán mert túl sok mindent kellene kimondanom, talán azért mert már eddig is túl sok mindent mondtam. 

Szükségem lenne az egyedüllétre, de kinek adatik ez manapság? El- és átgondolni, mire is van szükségem a továbbiakban.

Én ennyire még az ősznek nem örültem. Talán mert a hangulatom is ilyen borongós, utálnám, ha napsütésben kellene világmegváltanom. Egyszerűen imádom a hűvös szellőt, a fáradtan pislákoló napsütést, aminek már érezhetően nincs ereje, de még nem engedi eltakarni magát a felhők által. 

Amikor kicsi voltam az Anyuval ilyenkor két verset szavalgattunk: A cinege cipőjét és az Itt van az ősz-t. Nem szeretem Petőfit, de ez a vers visszahozza a gyerekkoromat. Az orromban érzem az akkori ősz illatát; látom, ahogyan az Apuval falevelet gyűjtünk Gödöllőn. Rajtam a kor divatjának megfelelő orkándzseki és tépőzáras cipő. Hév-vel megyünk, mert nekünk nem volt autónk. Rugdosom a lehullott gesztenyéket és bokáig gázolunk a szebbnél szebb levelekben. Aztán átfázva, hazaérkezve, Anyu ebédhez terít és a nappaliból kiszűrődik a lemezjátszón sercegő, Karády Katalin hangja. 

Manapság rohanás van. Mindenki külön ebédel, mert a tévében meccs, vagy sorozat van, vagy mert nincs mit mondanunk egymásnak. Nem jó így, de mi alakítjuk.

Ami viszont állandó és megbecsülendő dolog a BARÁTSÁG. Nekem ebben nagy szerencsém van. Bébikémről (egyeseknek Bettikém) már sokat írtam.

Orsikámról és Mariannkámról még alig. Orsikám (nekem csak arany Babám) a szívem része. Nem tudom jobban leírni. Az Ő szeretete feltétlen, mindent elfogadó, mindenben támogató. Puha érzés vele, mellette lenni. Mint amikor egy ember hazaérkezik és szeret otthon lenni. Felnőttbarátság a miénk. Az első házasságom előtt találkoztunk a jegyesoktatáson. Ő és Lacika (férj) is abban a templomban házasodtak. Szoktam is mondani, hogy a mi Barátságunkat a jó Isten akarta.

Mariannkámat pedig Orsikának köszönhetem. Az Ő gyerekkori barátnőjét mondhatom ma már, én is az enyémnek. Kíméletlenül őszinte, de az őszintesége mögött féltő, óvó szeretet van. A rádiós műsorom főhallgatója és fő kritikusa. Ha jó dícsér, ha rossz elmondja. Ritka kincs.

Hálás vagyok a sorsomnak Értük!

Ma találtam a Facebook-on egy link-et, felteszem ide is, mert tanulságos. Elmegyünk az életünk mellett, holott nálunk nehezebb helyzetben élő emberek, ÉLnek. Nagybetűs életet.

https://www.youtube.com/watch?v=JkxtlwX8LB0

Bátorság kell. Kellene. Hogy merjek dönteni. És a döntésemet majd igazolja az élet.