Miért túlélő? Mert tegnap nem csak bejöttem dolgozni, hanem haza is értem azzal a bizonyos kétkerekűvel. Persze ez nem nagy dolog - mondhatja az, aki tíz éves ciklusnál gyakrabban sportol, de nekem a nosport csajnak ez valódi terhelés.

És ha már a terhelésnél tartunk, tegnap mozilátogatást tettem. Ezt picivel gyakrabban űzöm, mint a sportolást, de a legutóbb általam megnézett film a Media Markt-ban már a 990.-Ft-os konténerben van. :-)

Szóóóóóóóóóval mozi. Szex és New York. Lóarcú SJP-ral és a másik három öregedő félben lévő hölggyel. A történet semmi extra. Luxusruhák, gyönyörűségesenszép cipőcskék (hogy a sivatagban miért indokolt a 10cm-es sarkú papucs, azt csak Manolo Blahnik tudja).

Kriszti barátnőmmel (egyeseknek Rátkai) naaaaaaaggggyon nagyon nevettünk az olyan helyzeteken, amit én a 16. kerületben, ő pedig Tahitótfaluban picivel másképpen él meg, mint főhőseink a vásznon. Ugye kevesen járunk otthon talpig érő, uszályos ruhában és a férjünk sem feltétlenül öltönyben heveredik végig a kanapén. De háát ez Hálivúd és nem Rákosszentmihály.

Az álomszerű kalandozás azért jót tett, hogy vannak akik nem az ikeás műanyagtálcán szeletelt paradicsomot, meg vajaskenyeret vacsorázzák, hanem gyertyafényes!!!! terített asztalról költik el szerény olaszos étküket.

Nagyjából 11 körül zárult a stáblistával a new york-i álom és irány haza, irány az ikeástálcás valóság.