Szóval az van, hogy az első bekezdést általában a mosakodásnak szentelem. Nyilván nem szappannal, vízzel, törölközővel készültem a gép elé... Tudom... ezer éve nem írtam...de valahogy ez a fészbúkosdi kielégít. Egy-két mondatban leírom, ami bánt, aminek örülök és már…

Írtam már Róluk. De mivel ez az én blogom, annyiszor írok és arról, amiről csak akarok. És csak hálával tudok gondolni Rátok, ha olvastok. Nehéz időszakomat élem. Akik ismernek, azok most azt mondják, perszeeeeeee már legalább kétszer átélted ezt. És igazuk van. De váltani…

Valahogy úgy érzem, hogy egy Depeche Mode koncertet mindenkinek kellene támogasson a TB.ű Azt mondod, hogy ugyan...te sohasem voltál "mode"-os? Én sem! Néhány évvel ezelőtt az élet úgy hozta, hogy láttam őket. Blekszelebrésen. Azóta is csak így hívjuk azt az estét Bébikémmel.…

Mindig mély hangom volt. DrágajóAnyámtól származó információ szerint, már 1974. május 3-án (születésem napján) igyekeztem kitűnni a tömegből, ehhez az akkoriban még viszonylag szűk eszköztáramból a hangomat választottam. Mély, rekedtes és kicsit acélos üvöltéssel…