Szóval az van, hogy élek. Nem úgy mint pár nappal ez előtt, de élek. Veszem a levegőt, teszem egyik lábamat a másik elé, sőt vicces helyzetekben nevetek is. Valahogy úgy képzeltem, hogy amikor majd egyedül maradok a világban, akkor majd legkevesebb, hogy szürke lesz minden, a nap…

Nyilván tudathasadásosnak tűnik ez a blgobjegyzés, de akik ismernek, megértik: az élet szeret engem. Tegnap óta mondjuk ezt a halálról is elmondhatom, bár ezt a kapcsolatot nem ápolnám túlzottan. 2014. augusztus 17-én meghalt az Édesanyám. Na... hát akkor ezt is leírtam...…