Vertek már át Titeket? Engem nem túl sűrűn. És nem biztos, hogy azért mert gyanakvó vagyok... egyáltalán nem vagyok az. Igazából szerencsés vagyok, hogy elmúltam negyven mire ez megtörtént velem. Az egy másik kérdés, hogy pont ebben az élethelyzetben...
De kezdem az…
Előre bocsájtom, lesz ennél vidámabb posztom is!!! :)
Ősz van. Ezzel még csak nem is lenne baj. Mert alapvetően szeretem. Van gumicsizmám és nagyon bírom az érzést, amikor bármilyen tócsába bele tudok lépni. Mondjuk innen lesz szép eljutni odáig, hogy Mindenszentek van és…
De kinek?
Mindannyiunkat úgy neveltek, hogy a gyász az szomorú. Nem minden esetben az. És ezt nem a Frontin íratja velem... Aki ismer, tudja, hogy életem legnagyobb veszteségén vagyok túl és mégis le tudom írni: nem vagyok szomorú. Miért nem? Egyetlen oka van csak: láttam, hogy az…
Szóval az van, hogy élek. Nem úgy mint pár nappal ez előtt, de élek. Veszem a levegőt, teszem egyik lábamat a másik elé, sőt vicces helyzetekben nevetek is.
Valahogy úgy képzeltem, hogy amikor majd egyedül maradok a világban, akkor majd legkevesebb, hogy szürke lesz minden, a nap…
Nyilván tudathasadásosnak tűnik ez a blgobjegyzés, de akik ismernek, megértik: az élet szeret engem. Tegnap óta mondjuk ezt a halálról is elmondhatom, bár ezt a kapcsolatot nem ápolnám túlzottan.
2014. augusztus 17-én meghalt az Édesanyám. Na... hát akkor ezt is leírtam...…
Tökéletesen felépített hadművelet volt. Első kanyarban olyan zenekarok koncertjére vitt el, amik létezéséről addig még csak nem is sejtettem. Aki kicsit is ismer, az látja az arcomat, amint a Parkba készülődök egy Ocho Macho koncertre. Aztán később egy Szabó Balázs Bandájára…