Egyke vagyok. Igy aztán gyerekkorom óta a "barátnőimből élek". És mivel a felnőttkoromban sem született testvérem, ez a helyzet gyakorlatilag változatlan. Nem igy a személyek. Én azon kevesek közé tartozom, akik hisznek a felnőttbarátságokban. Életem egyetlen…
Egészen pontosan vannak kedvenc csapataim, akikért elvakultan rajongok. Ilyenek ezek a béna olaszok is. Totti óta van egy kiolthatatlan imádat bennem, amit még ez a kritikán aluli játék sem tudott kitörölni...Aki még nem tudná, Facebook őrült vagyok. Szerencsére nem vagyok ezzel…
Az örömteli hir, hogy olvasva vagyooooook! Ami elég kettős érzés... Egyrészt boldog és büszke vagyok, hogy az agymenéseimre más is kiváncsi, másrészt viszont félek a közönytől. Persze, hát ezt a legkönnyebb kivédeni, csak legyek mindig érdekes.Na jó. Igyekszem…
Miért túlélő? Mert tegnap nem csak bejöttem dolgozni, hanem haza is értem azzal a bizonyos kétkerekűvel. Persze ez nem nagy dolog - mondhatja az, aki tíz éves ciklusnál gyakrabban sportol, de nekem a nosport csajnak ez valódi terhelés.És ha már a terhelésnél tartunk, tegnap…
Már pár napja gyanús a dolog... A tavaly még meglehetősen bő farmergatyám éppenhogy jó rám... Ez jel! Irány a mérleg... Atyaisten!!! Tuti merül benne az elem. Más ok nem lehet, hogy ennyit mutat.Jóóó... lehet, hogy indokolatlan volt tegnap este Bébikémmel koktélozás…
