Nehéz. Főleg, ha egy élet a tét...

Nem műttettem meg Csöpit. 

Az egész úgy volt, hogy örlődtem... Néztem otthon, hogy végre újra normálisan néz ki, eszik, iszik, rohan, ugat, boldog. Mi lenne a jobb neki, ha újra felvágnák a pocakját és három hétig sebekkel létezne, vagy ha élhetne így, ahogyan most.

Persze a rák rohadt dolog. De ki garantálja, hogy máris nincs benne áttét? Hogy a műtét valóban meghosszabbítja az életét? Meddig? 15 éves.

Tegnap elmentem a Bazilikába. Beültem. Sírtam. Fájt az élet. Fájt a sok teher rajtam. A sok-sok döntés, amivel könnyítem mások, nehezítem a saját életemet... vagy fordítva.

Nem vagy "műhívő". Szoktam imádkozni, mert jó hinni abban, hogy van egy felsőbb hatalom. Hogy van, aki figyeli az ember ballépéseit...

Egyszóval nincs műtét! Boldog - öregedő - kiskutya van. :-)

Jaaaaaaaaaaaa és ma sem biciklivel jöttem dolgozni! Ennyi teher után ugye megbocsájtható! ;-)